Antalya nagyjából hét hónapig forgalmas és ötig csendes, a különbség pedig jóval a strand előtt megmutatkozik - a repjegyárakban, a repülőtéri sorokban és a D400-as forgalmában.

Április-május: az ár-érték ablak

A tenger hőmérséklete májusban emelkedik, a nappali csúcsok húsz fok felettiek, a parti út pedig nyári mércével üres. A járatok civilizált időpontokban landolnak, és a terminál gyorsan kiürül. Ilyenkor az alanyai vagy kaşi út élvezet, nem állóképességi próba.

Június-augusztus: a csúcs

Július és augusztus forró, telt és drága. Az antalyai repülőtér a legnagyobb forgalmát bonyolítja, az útlevélvizsgálat és a csomagkiadás tart a legtovább, a parti út pedig egyszerre viszi a nyaralóforgalmat és a helyi hétvégi mozgást. Ilyenkor térül meg igazán a fix ár és a járatkövetéses felvétel: az úton semmi nem kiszámítható, ezért érdemes mindent rögzíteni, amit előre lehet.

Szeptember-október: a legjobb kompromisszum

A tenger ekkor a legmelegebb, a tömeg hétről hétre ritkul, az árak pedig szeptember közepétől esnek. Sok visszatérő vendég szerint szeptember vége az év legjobb hete ezen a parton. A transzferek ismét a névleges idejükhöz közel futnak.

November-március: a csendes szezon

A nappali hőmérséklet enyhe marad, sok tengerparti szálloda bezár, és a part helyét a város, a hegyek és az antik romok veszik át. A járatkínálat szűkül, az érkezési idők kényelmetlenebbé válnak - és pontosan ilyenkor veri az előre foglalt jármű a terminálon való rögtönzést.

Mit változtat a szezon a transzferén